A Novell a hálózati számítástechnika vezető szoftvergyártója, az első NetWare rendszerek
megjelenése óta napjainkig e piac vezető gyártója, és az ezen területen történt összehasonlító
elemzések túlnyomó részének győztese. Hogyan is lehetséges, hogy a NetWare ilyen hosszú ideje
őrzi vezető szerepét ezen a piacon? A válasz valahol az alapoknál található. A NetWare
gyakorlatilag az egyetlen, az ezen a területen versengő szoftverek közül, amelyet már a
tervezésnél hálózati kiszolgáló gépnek szántak. Mint erre a funkcióra tervezett és
optimalizált operációs rendszer, nagy teljesítménnyel képes hálózati szolgáltatásokat
biztosítani egy öt felhasználós hálózat számára éppúgy, mint ahogy gond nélkül kiszolgál
két- háromezer egyidejű felhasználót egyetlen szervergépre telepítve.
Hálózati szolgáltatásokat nyújt.
File és nyomtató szolgáltatásokat, biztonsági funkciókat az egész hálózat területén,
címtárszolgáltatást. Ezen alapfunkciók mellett egy szilárd és megbízható alapot biztosít
egyéb szolgáltások számára, mint üzenetkezelés, hálózatmenedzsment, adatbázismotorok. Az itt
felsorolt funkciók gyakorlatilag lefedik a hálózati szervereknek szánt szerepek 99%-át.
Vizsgáljuk meg egy kicsit részletesebben, hogyan is épülnek fel napjainkban a hálózatot
használó alkalmazások. Az első talán legegyszerübb eset, ha egy alkalmazás, pl egy
szövegszerkesztő a szerverre van telepítve. Ilyenkor a felhasználó lekéri az alkalmazást a
szerverről és futtatja azt a saját munkaállomásán. Mi történik tehát; a szerver
file-szolgáltatását használja. Egy másik gyakori eset, hogy van egy könyvelő programunk a
szervergépen tárolt adatbázissal (pl. Clipperes). Mi a helyzet ilyenkor; a program a
munkaállomáson fut és használja a szerveren levő adatbázisfile-okat, tehát megint csak a
fileszerver szolgáltatáshoz jutottunk vissza. Mi van abban az esetben, ha van egy SQL alapú
adatbázisszerverünk pl egy Oracle RDBMS. Ebben az esetben a szerver szintén egy hálózati
szolgáltatást nyújt, hiszen SQL parancsok révén hozzáférést biztosít a szerveren tárolt
adatbázisokhoz egy munkaállomáson futó programból. Tehát eddig végig a hálózati szolgáltatások
különböző fajtáit láttuk, ezek azok az esetek, amelyekre a Novell koncentrál és a szervereit
ezen szolgáltatások futtatására optimalizálja teljesítmény szempontjából.
A NetWare-t már a kezdeteknél hálózati kiszolgálónak tervezték, a tervezésnél nem kellett
figyelembe venni azt, hogy desktop funkciókat is el kell látni, és nem az volt a cél, hogy egy
jó desktop operációs rendszert alkossunk. A Novell tervezőgárdája a szilárd alapokat jelentő
file- és nyomtatószolgáltatásokhoz fokozatosan hozzáfejlesztette az egyre újabb és újabb
szolgáltatásokat, amelyek megjelentek a piacon. Az NLM-ek (NetWare Loadable Module)
megteremtették a kliens/szerver architektúra alapjait és egy hatékony, gyors
futtatókörnyezetet biztosítottak az új szolgáltatásoknak. Ilyen NLM-eket használnak pl. a
levelezőrendszerek, az adatbázismotorok (Oracle, Sybase, Btrieve) és a menedzsmentszoftverek.
Az NLM-ek alaposan kitesztelt programmodulok, amelyek rendkívül gyorsan futnak a szervereken.
A NetWare nem preemtív operációs rendszer, amely ebből adódóan nem tartalmaz semmilyen
“overhead-t” a különböző process-ek futásának ellenőrzésére. Egy preemtív operációs rendszer
nagyon hasznos lehet egy olyan környezetben, ahol mindig más-más programokat indítunk el
más-más sorrendben és ezek között akadnak nem annyira megbízható, kitesztelet alkalmazások.
Tipikusan ez a helyzet egy munkaállomásnál. Egy szervergépen azonban egy-két szolgáltatás fut,
mindig ugyanazok az alaposan kitesztelt programok és itt a preemtív működés csak felesleges
teljesítménycsökkenéshez vezetne. A NetWare nem preemtív kernelje ezen NLM-ek futtatására van
optimalizálva, és így az operációs rendszer által nyújtott hálózati szolgáltatások
teljesítménye is rendkívül jó. A nem-preemtív műkődés egy másik előnye az, hogy a Novell által
az SFTIII nevű termékkel piacra dobott szervertükrözés nagyon egyszerüen magvalósítható. Ilyen
funkcionalitás egy preemtív kernel esetén csak nagy nehézségek által oldható meg.
A hálózati szolgáltatások terén egy újabb nagy lépés volt a címtárszolgáltatás bevezetése. Az
NDS a Novell egyedülálló címtár szolgáltatása szintén úgy lett tervezve, hogy a legkülönbözöbb
vállalati hálózatok esetén is kellően robosztus legyen. Képes arra, hogy a magyar viszonyok
között gyakori kis sebességű (19.2-64k) WAN kapcsolatok esetén is nagyon jó teljesítménnyel
dolgozzon és segítségével egy egységes vállalati hálózatot tudjunk kialakítani.
A különböző NetWare verziók mindig újabb technológiák bevezetésével járulnak hozzá nagy
teljesítményű hálózati szolgáltatások biztosításához. Ilyen technológiák pl. a LIP és a Packet
Burst. A LIP, a Large Internet Packets kifejezés rövidítése és segítségével nagyobb IPX
csomagokat tudunk küdeni a hálózaton, csökkentve a hálózati overhead-t. A Packet Burst
technológia szintén a hálózati átvitelt gyorsítja oly módon, hogy nem kell minden egyes
csomagot nyugtázni, hanem elegendő csomagcsoportonként egy-egy nyugtát küldeni. A hálózati
szolgáltatások sebességét jelentősen befolyásolja a fizikai hálózat. Az intraNetWare a
legújabb hálózati szabványokat pl a Gigabit Ethernet-et, az ATM-et is támogatja.
A Gigabit Ethernet segítségével kb 220.000 felhasználót kezelhet.